Az idei ingatlan.com Konferencián nagy érdeklődés mutatkozott az iránt, értékesítőként, ingatlanközvetítőként mit tehetünk a szakmáért. Bőven megéri foglalkoznunk a témakörrel, hisz egyre szélesebb körben van igényünk munkánk megbecsülésére, melyhez növekvő cselekvési hajlandóság is társul az ingatlanosok részéről.
Ez a kérdés a konferencia előadásaiban és a kerekasztal beszélgetésen is felmerült, Balla Ákossal és Movik Gabival igyekeztünk gyors választ adni. Érdemi kifejtése azonban ennél jóval nagyobb hangvételt érdemel.
Közvetítői közösségtudat
Érezhetően kezd kialakulni a közösségtudat és a nyitottság a közös erőfeszítésekre a szakmánkon belül. Gabival nem rejtett célunk ennek a közösségszellemnek az építése. Többek között a Call to actiont is ilyen indíttatásból hoztuk létre, annak ellenére, hogy teljesen külön céget vezetünk, azonos piacon tevékenykedve.
Nagy szavakat használva, de teljesen a realitás talaján mozogva kimondhatjuk, hogy szinte példátlan, ami elindult: cégfüggetlen ingatlanos közösség tudatos szerveződése. Egyre több kolléga ismeri fel, hogy minél inkább dolgozunk együtt a minőségi ingatlanközvetítői szakma kialakulásán hazánkban, annál többet profitálunk egyénileg is ezen fejlődésből. Legyen szó kézzel fogható anyagi előnyökről, akár megítélésről, vagy minden egyéb életminőségünket befolyásoló tényezőről.
Történt fejlődés az utóbbi évtizedben
Mielőtt megint onnan indítanánk, hogy milyen rossz a közvetítők megítélése és mennyi kókler dolgozik a szakmába, igenis veregessük meg a vállunkat és legyünk hálásak az utóbbi évtizedért, hiszen jelentős fejlődést sikerült elérni.
Nagyon is van hova fejlődni, ez nem kérdés. Azonban ahhoz képest, hogy értelmes munkakörnek sem tekintették rendkívül felelősségteljes szakmánkat, mára igenis elismerik szükségességét, és tagadhatatlanná vált, hogy vannak akik megfelelő minőségben képviselik. A belépési korlát pedig, még ha továbbra sem túl magas, szépen emelkedik. Egyre több szükséges ahhoz, hogy érvényesülni tudjon valaki a piacunkon.
Milyen gyakorlatias lépéseket tehetsz a folyamat meggyorsításáért?
Adj visszajelzést
Ákos ajánlása az volt, hogy igenis adjunk jelzéseket azon kollégák felé akik megjelenéseikkel lejáratják a szakmát. Ez valóban egy jó ötlet. Hatásos, ha a munkánkat nem túl minőségi színben feltüntető kollégáknak minél többen szólunk, hogy nem a legjobb az irány, vagy ez éppen nem sikerült túl jól. Közvetve bár, de ha valóban beleállunk, hatással leszünk a folyamatra.
Persze ez valamennyire szubjektív, de azért érezzük, ha valami “gáz”. Nem kell kellemetlenül visszajelzést adni, tükröt mutatni. Ha korrekt akarsz lenni, akkor ezt közvetlenül teszed, segítő szándékkal, kiléted vállalva – hisz ez vezet előre. Anonim módon, minősíthetetlen kommentekkel, folytonos negatív hangulatot sugározva nem visszaszorítod, hanem tovább népszerűsíted a kínos kommunikációt.
Mutass példát minőségi munkával
Példát mutatok a saját munkámmal. Nem engedek ki félmegoldásokat a kezemből. Mi magunk pozícionáljuk a szakmát, azzal a munkával amit a piacnak adunk.
Minden hirdetésemben van:
- átlátható alaprajz, tájolóval, bejárat jelöléssel
- minőségi fotók a lehetőségekhez mérten rendezett ingatlanról
- értelmes, informatív leírás
- teljes adat feltüntetés
- és bizony nem „kétszeres irányár”…
Mindig elérhető vagyok (vagy legalább sms-t küldök) és felkészült azon ingatlanokból melyeket hirdetek. Nem felejtem el visszahívni az ügyfelet, betartom minden elhangzott ígéretem.
Viselkedésemmel, kommunikációmmal, megjelenésemmel igazolom a kollégáknak és a társadalomnak, hogy a szakma képviseletének megadom a módját. Bizony nem mindenki ingatlanos, aki már el tud mondani két mondatot és fel tud venni egy tiszta pólót.
Ha ez egy komoly szakma, akkor nem esek szét a lazaságtól egy videóban és hagyom magam össze-vissza káromkodni, mert ezzel olyan jól tudok nyomatékosítani. Persze lehet viccelni és egy két vagány megnyilvánulást tenni, de azért csak képes vagyok megtalálni a határt és a mértéket az alkalmi humorizálás és az igénytelenség között.
Hangsúly az értékteremtésen
Igyekszem figyelmem, gondolataim és cselekedeteim tudatosan irányítani.
Azzal foglalkozok, hogy milyen sikereket, pozitív tapasztalatokat sikerült elérnem. Ezt népszerűsítem a többieknek és a piacnak, az értékteremtés kézzelfogható példájaként. Mennyivel jobb környezetet teremt, mint egymás ócsárlása, az örökös elégedetlenkedés és kötekedés!
Nyomok egy lájkot, írok egy pozitív kommentet, ha valami jót látok. Mesélek a sikereimről, azon lépéseimről, melyektől extrán elégedett lett az ügyfelem, hogy minél több ilyen történjen. Ha mindenki annyiszor tenne elismerő megjegyzést a jó munkára, mint ahányan ráugranak valamire, amibe bele lehet kötni, azzal igazán jó irányba fordítanánk a figyelmünket.
Válogasd meg a beáramló információ forrásait
Olyan mértékű inger ér minket a mindennapokban, hogy szinte védőfelszerelést kellene hordanunk. Meg kell válogatnunk, hogy minek és kinek szenteljük a figyelmünket, időnket. Akarva akaratlanul ez határozza meg a világról kialakult képünket, érzéseinket és cselekedeteinket is.
Számít az önmeghatározás
Attól teszem függővé lépéseim, hogy ki vagyok, mit képviselek és mit akarok. Ha folyton arra és attól függően reagálok, ahogy az ingerek érnek, csak elszenvedője leszek az eseményeknek. Nem a kívánt irányba haladnak a saját és így piacunk folyamatai. Az hogy egy kirívó esetben miként viselkedett velem egy kolléga, vagy ügyfél, nem engem minősít. Ahogy reagálok rá, az már bizony igen.
Mik a valódi céljaid?
Nem annak akarok eleget tenni, amit elvárásnak gondolok! Nem kell mindenáron minél nagyobbat villantani és mindig mindenhol szerepelni, mert ezt mondja minden marketing szakértő. Egyszerűen önmagam vagyok. Persze fejlődők, tágítom a komfortzónám és teszek erőfeszítéseket a céljaimért, emellett mindenkor önazonos maradok. A kevesebb több. Ha csak erőből csinálom, hosszú távon nem működik, mert lejön, hogy nem őszinte és legalább közben sem érzem jól magam.
Ha azt képviselem, amit hiszek, amit szeretek és jól érzem magam, akkor leszek elégedett és kiegyensúlyozott. Ekkor fogom tudni a legtöbbet adni ügyfeleimnek, a környezetemnek és a szakmának is. Ekkor tudok tovább lendülni más felém irányuló pillanatnyi gyengeségén, nem rákontrázni – legyen szó akár ügyféltől, akár kollégától érkező sérelemről.
Mennyivel jobb azokkal az ügyfelekkel és kollégákkal időt tölteni és foglalkozni, akik megbecsülik munkánkat, értékünket. Miért adnánk a szükségesnél több figyelmet bármi másnak?
Köszönöm, hogy itt voltál velem! Sok sikert!
